Visszajelzések
Nagyszerű volt, igazán hálás vagyok neked, Emese, hogy tartottál ilyen foglalkozásokat. Felkészültséged, következetességed és szereteted minden egyes feladaton érezhető és jelenvaló volt! Inspirál engem, hogy a jövőben én is foglalkozzam irodalomterápiával!
Nagyon tetszett. Tetszett az embersége, az intimitása, a mélysége. Nagyon sokféle ember került ebbe a csoportba, és ettől nagyon-nagyon-nagyon jó volt! Csak az idő volt rövid.
Eleinte hiányzott valamiféle visszacsatolás a gondolataimra: “igen, ezt jól látod / nem biztos hogy jól látod, ha ezt így gondolod akkor az azt jelenti, hogy…“ De aztán rájöttem, hogy ez nem szólhat erről. Nem a te dolgod megfejteni minket. Az ember nem várhatja kényelmesen mástól a megoldást, saját magának kell leásnia önmaga mélységeibe és feltárni, mi is lakik ott. Ha meri, és ha veszi a fáradságot. És ez így van jól. Köszönöm a lehetőséget, nekem sokat adott.
Sokszínű találkozások,
Sokszínű tanácskozások,
Lélekbúvárkodás a mélyre,
A mélység fullasztó erejét elkerülve,
Gazdagodva életekből, sorsokból,
Hangulatok, érzések ajándékából,
Felszabadítva a sötétet,
Fényessé téve a lelkünket,
Hálával és imával!
Szuper, tökéletesen tartott tér, biztonság, türelemmel megvárva, amíg történnek a dolgok a lelkünkben – nem lehet nem megérintődni…
Elgondolkodtatott a versek hatása. Úgy értem nyilván kellettek a versek a beszélgetések alapjául és nyilván más-más beszélgetés fejlődik ki különböző versek feldolgozásából, de mindenki saját magát hozta hozzá, az aznapi élményeit, az addigi életét. Vajon mennyire lett volna más ugyanazon személyek ugyanaznapi beszélgetése más vers alapján?
Egy fontos kérdés, amit megfogalmaztam magamnak: akkor tudok kilépni önmagamból, ha benn voltam.
Lenyűgöző volt a versek kiválasztása. A költészet iránti szerelmemet erősítette. Finoman, koncentráltan irányított a figyelem: hogy lépünk a versből magunkba, majd a másik emberbe, majd megint a versbe stb… Finomhangolómat beüzemelte. Akaratlanul is előjön a hétköznapokban.
A csoport, ahol egy alkalommal részt vehettem, nagyon meghatározó volt számomra. A csoport tagjai külön-külön és együtt maga a csoport is. Nagyon nyitottak voltak a tagok, könnyen befogadtak, érdekelte őket mit gondolok, és nagyon jó volt a foglalkozáson a hangulat. Minden szempontból pozitívan hatott rám. Megtanultam, hogy másképpen vagyunk egyformák.
A csoport vezetője úgy tudta összefogni a csoportot, hogy nem tűnt fel az irányítás, mégis mederben tartotta a foglalkozás folyamát.
Nemcsak illő, hanem megéri egyre több és őszintébb figyelmet fordítani egymás felé! Nagyon jó, számomra az idei év csúcspontja volt. Legyen jövőre is!
Emese nagyon figyelt ránk az összeállításban, a feladatokban. Volt szerencsénk találkozni fantasztikus tehetségével, meg se lep. Izgalmas volt. Jók voltak a feladatok a szövegekhez. Érezni lehetett a koncepciót mögötte, a bizalmat egymásban, Emesében.
Nagyon jó hatású, ha az ember irodalmiasan próbál valamit leírni, megfogalmazni. Svungja lesz annak, amit ír. Áramlása, önálló léte. Beleárad a világba, a közegbe, térbe. Nem marad puszta szó, mondat.
Az önismeret számomra egy lelki fürdőzés, melyben néha jó kockáztatni és vállalni akár a mélyebb alámerülést is. Emese, amit csinálsz az zseniális! Amennyi szeretettel, figyelemmel megtöltve átadtad mindezt nekünk és ahogyan összefogtad a csoportot, mindennek eredményeképpen csak hálámat és elismerésemet tudom kifejezni! Jó volt és izgalmas, és felemelő, és mélyreható, és és…..minden pillanata tartalmas!!!!!
Izgalmas-jó kirándulás volt. Egyre ritkábban beszélgetünk ilyen dolgokról. Egyre ritkábban beszélgetünk. Jó volt túllépni a napi problémákon, a mindennapok fölé emelkedni, és aztán elmerülni a részletekbe.
Hihetetlen, mennyire nyíltak, őszinték és “mélyre ásók” voltak a többiek. Pusztán ezzel felkavartak (pozitív értelemben!) és segítettek nekem is hogy próbáljak éket feszíteni a saját burkom repedéseibe.
Ami leginkább hatott rám érzelmileg: amikor írni kellett. Addigra már annyi minden felgyülemlett bennem. Jó volt kiírni magamból.
Szeretem az irodalom eme felhasználási módját. Örültem a lehetőségnek! Remélem lesz még alkalmam részt venni irodalom-önismereti munkában! Segít járni az utamon.
Rövid idő alatt is rendkívül jó hatással van rám egy olyan közösség, ahol a résztvevők oldottak, és értő módon figyelnek egymásra. Inspiráló volt számomra a mosoly és a türelem, az időhatárok nélküliség. A szavak jelentésének fokozatosan mélyülő körüljárása.
A műválasztás nagyon szerencsés volt: fontos kérdések, megélések, elfojtott érzések is a felszínre tudtak jönni, adott esetben kioldódhattak. Megható volt a csoporttagok nyitottsága, őszintesége, figyelmessége. Biztonságos légkört teremtett a csoportvezető személye, aki kedvességével, figyelmével végig profin tartani tudta a teret. Annak ellenére, hogy egy igazán mély témával foglalkoztunk, felemelő volt a csoport humorérzéke, ami sokat adott hozzá egy-egy személyes történet értő és empatikus meghallgatásához. Esetenként oldotta a hangulatot.
Köszönöm a visszafogott és jó vezetést, azt éreztem, hogy merek ráhagyatkozni az irányításra.
Úgy gondolom, hogy egy ilyen foglalkozássorozat hosszabb távon is gyümölcsözik, és bizonyos helyzetekben váratlanul érkezik egy megnyugtató, iránymutató gondolat, emlék.
Gyengeségeimet kiteszem magam elé és védtelenül állok önmagammal szemben. Szépségeimet felfedem és ugyancsak védtelennek érzem magam. A szavak ereje óriási. Igei természetű. Épít, újjáépít, teremt. Nagy hatalom.
Az egyik legjobb dolog, ami történt velem az utóbbi időben. Nagyon sokat segített, és nagyon sajnálom, hogy vége. Úgy érkeztem ide, mint aki megváltásra vár. Rettenetes mélyre kerültem augusztus végén, és éreztem, ha nem kezdek magammal valamit, az egész évem rámehet. Ekkor jött a Lélekoldó, teljesen váratlanul, mentőövként. A hétfő esték kiegyensúlyoztak, feloldottak, könnyűvé tettek, inspiráltak, ösztönöztek. Köszönöm!
Egy kérdés, ami megfogalmazódott bennem: az életünk során bennünket érő külső hatások vajon mivé formálnak? Egy agyon-errodeált csonk maradunk, vagy egy letisztult ókori görög szobortorzó?
Nagyon élménydús volt. Olyan, amit szerintem soha nem fogok elfelejteni. Egyáltalán nem úgy alakult, ahogy a vers alapján feltételeztem volna, először nagyon csalódott és feldúlt voltam, de aztán rájöttem, hogy így jobb volt. Sokkal többet tanultam magamról és persze másokról, mintha az én forgatókönyvem szerint játszódott volna.
Nagyon jól éreztem magamat, jó volt kiszakadni a hétköznapokból. Jó találkozni másokkal egymásért és önmagában a találkozásért. Nagyon tetszik a versek ilyen formában való megismerése, feldolgozása. Egymagamban otthon nem mélyülök el egy versben ennyire. Nem is szólva a többiek véleményéről, ami rögtön új ötleteket ad, tovább terel.
Lassan 60 éves leszek, és már régóta magányosan élek. A férjem elköltözött, új családot alapított, a gyerekeim felnőttek lettek. A munkámban élek. Hosszú idő óta először éreztem, hogy számomra ismeretlen emberekkel is közösséget alkothatok; nem kell valakivel sok időt töltenem ahhoz, hogy betekinthessek az életébe, megismerhessem őt és megszerethessem, még akkor is, ha tudom, talán soha többet nem találkozunk.
Szerintem ez a csoport a vezető biblioterapeutával együtt egy élő sejt, fantasztikus áramlásokkal, pozitív kisugárzásokkal. Ha minden közösség a világon így működne, nem lenne több békétlenség, háború.