Magamról

Szerteágazó nagy családban nőttem fel, izgalmas művészek, csillogóan tehetséges tudósemberek és az otthont mesével, illatokkal, szőttesekkel, imádsággal kibélelő asszonyok között. Nem véletlen, hogy saját családomban is a legfontosabbak a beszélgetések és a tűzhely körüli székek.

Feleségként és hatgyermekes anyaként sok mindent megéltem: ölelést és veszteséget, a várakozás feszültségét és örömét, a babás és kisgyermekes évek varázslatát és nehézségeit, a határfeszegető kamaszokat és a fészekből elrugaszkodni vágyó fiókák támogatását. Számomra a boldog és tartalmas emberi élet nem olyasvalami, amire, ha szerencsénk van, rábukkanunk, hanem sokkal inkább valami, amit teremtünk, létrehozunk, amit alakíthatunk és formálhatunk.

Életemet a kezdetektől két művészeti ág – az irodalom és a tánc – fonja körbe, életkedvet és örömet adnak, megküzdésre sarkallnak. Korábban a tánccal volt intenzívebb a kapcsolatom (magam is táncos lévén), később mindkettőt tanítani kezdtem, így mára több mint két évtizedes tanári tapasztalattal rendelkezem.

A tanítás és alkotás mellett mindig is érdekelt, hogy hogyan fordíthatnám a tudásomat közvetlenebbül is tanítványaim, illetve a körülöttem lévők megsegítésére – ehhez viszont szűkösnek bizonyult a középiskolai és táncegyüttesi órakeret, de a színpad is. Előbb táncmeditációs technikákat tanultam, és hatodik éve vezetek táncmeditációs foglalkozásokat elsősorban lelki napok, lelkigyakorlatok keretében.

Az irodalomban rejlő lehetőségeken gondolkodva találkoztam az irodalomterápia, biblioterápia fogalmával. A Petőfi Irodalmi Múzeum Bevezetés az irodalomterápiába című képzése nagyon jó tapasztalatot jelentett számomra, és elmélyítette azt a meggyőződésemet, hogy ha valahogyan érdemes irodalommal közvetlenül foglalkoznom, akkor ez a terület az.

2018-tól a Pécsi Tudományegyetem biblioterápia szakirányú továbbképzésén tanultam tovább. Ebben a műhelyben – tudásom bővülése mellett – számos esetben kaptam tanáraimtól és diáktársaimtól is szakmai segítséget, útmutatást, inspirációt. A terápiás munkában jól hasznosítható elméleti és gyakorlati tudásra tehettem szert, a meglévő ismereteimet is rendszerezte és bővítette a képzés. Itt találkoztam először gyakorlatban is a személyközpontú szemlélettel, mely felkeltette az érdeklődésemet, ezért ismereteimet 2019 óta a Magyar Személyközpontú Pszichoterápiás Egyesület személyközpontú tanácsadó képzésén bővítem. Úgy gondolom, hogy ez a megközelítésmód biztos támaszt, hátteret adhat tanári és segítő munkám során is.

Hivatásom gyakorlásában mindig is igyekeztem egyre tudatosabbá, munkám minőségét illetően egyre igényesebbé válni. A tanítás során számos kreativitást és önismeretet fejlesztő feladat, gyakorlat beépítésére van lehetőségem, ugyanakkor a terápiás munkában rejlő kihívásoknak is szeretnék szakmailag minél inkább megfelelni. Gyakorlati tapasztalataimat, módszertani repertoáromat a továbbiakban is szeretném folyamatosan frissíteni, új ötletekkel gazdagítani – vállalom a fejlődés kockázatát!